Csatánknak most Pered volt a helyszíne
Március idusa ünnep számunkra. Ünnep volt azoknak is, akik azon a jeles napon győzelemre vitték a forradalmat.
Bátornak, hazafiasnak és szabadságszeretőnek lenni nem azt jelenti ma, mint a márciusi ifjak, illetve az 1968-as évben.
A deáki iskolások 1968-ban 250-en indultak útnak Pered irányába kettes sorban, osztályok szerint. Céljuk a szabadságharc peredi emlékművének a megkoszorúzása, tömeges tiszteletadás. Nekik egy másféle harcot kellett megvìvniuk a hétköznapjaikban.
1968. március 15-én a deáki iskolások Kovács Dezső iskolaigazgató vezetésével indultak útnak. Ùtjukat környezetismereti tanulmányútnak álcázták. A menet a peredi út első kanyarulatánál állt meg, néhány száz méterre a cél előtt. Hosszú tanácstalan ácsorgás után visszafordultak. A virágokat hazafelé az útmenti kereszt elé rakták.
Néhány évtizeddel később derült ki, hogy a helyi párttitkár, aki igazgatóhelyettesként a tantestületet felügyelte, jelentette feljebbvalóinak a készülőben lévő eseményt. Ők megálljt parancsoltak, majd visszafordították az ünnepelni készülőket.
1849-ben seregeink meghátrálni kényszerültek a túlerővel szemben. Mivel 1968-ban sem sikerült győzni, a deáki iskolások 2022. március 15-én ismét útra keltek, hogy befejezzék a csatát, amelyet elődeink hagyományoztak ránk.
Igaz, nem kettes sorban, hanem autóbusszal, de annál több lelkesedéssel a szívünkben.
Ebben a kalandban mi is cinkosai és társai lettünk Kovács Dezsőnek és az akkori iskolatársainknak.
Bátran indultunk. Nem fordultunk vissza. Csatánknak ismét Pered volt a helyszíne.